Középiskolás koromtól érdeklődtem a művészetek iránt, az első szobromat gimnazista koromban készítettem, fából. A debreceni főiskolás éveim alatt (1973-1976) tanáromtól, Makoldi Sándortól a Tanítóképző Főiskolán kaptam először komoly biztatást és inspirációt az alkotáshoz. Először grafikával és akvarellel kezdtem el foglalkozni.1979-ben egy európai körutazás párizsi állomásán találkoztam Kádár József festővel, akitől újabb ösztönzést kaptam. Ennek eredménye volt egy grafikai kiállítás a szegedi Ifjúsági Házban,1980 tavaszán. Az 1980-as évektől fokozatosan a szobrászat felé fordultam, a fával próbálkoztam, s ez az anyag egyre jobban magával ragadott. A fordulópont 2000-ben volt. Alma Materem – mai nevén a Debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Rajz-Vizuális Nevelési Tanszéke: vezetője Tamus István – kiállításra való felkérése jelentette, ahol, mint volt hallgató bemutathattam szobraimat.
2007-ben felvételt nyertem a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, a szobrász szekcióba. Az elmúlt években több önálló kiállításom volt Magyarországon (így Sopronban, Nagykanizsán, Letenyén, Hévízen, Debrecenben, Békéscsabán és Budapesten, több helyszínen is), valamint összesen öt alkalommal vehettem részt a szentendrei országos kortárs képzőművészeti kiállításokon, biennálékon. (2009, 2012, 2014, 2015, 2017) Meghívtak, illetve részvételi lehetőséget nyertem magyarországi és külföldi alkotótáborokba – többek között Japánba, (Inami - 2003), Horvátországba (Marija Bistryca - 2006), Lengyelországba (Jablon - 2007, 2008, 2009), Észtországba (Valga és Jarvakandi - 2008), Dániába (Ringkoebing 2011-től 2021-ig minden évben), Finnországba (Kakslautannen -2013), Ukrajnába (Berekszentmiklós – 2017, 2021). Alkotásaim közül néhány köztéri szoborként azokon a településeken található, ahol művésztáborban voltam, másrészt intézmények, gyűjtemények és magánszemélyek tulajdonában vannak. Például a japán Inami város házasságkötő termében, Debrecenben a Megyei Könyvtár udvarán, a lengyelországi Jablon közparkjában, Konyáron a Fő téren, a dániai Ringkoebingben és Koppenhága mellett, a finnországi Kakslauttannenben, valamint a Körmendy-Csák Gyűjteményben.
Középiskolás koromtól érdeklődtem a művészetek iránt, az első szobromat gimnazista koromban készítettem, fából. A debreceni főiskolás éveim alatt (1973-1976) tanáromtól, Makoldi Sándortól a Tanítóképző Főiskolán kaptam először komoly biztatást és inspirációt az alkotáshoz. Először grafikával és akvarellel kezdtem el foglalkozni.1979-ben egy európai körutazás párizsi állomásán találkoztam Kádár József festővel, akitől újabb ösztönzést kaptam. Ennek eredménye volt egy grafikai kiállítás a szegedi Ifjúsági Házban,1980 tavaszán. Az 1980-as évektől fokozatosan a szobrászat felé fordultam, a fával próbálkoztam, s ez az anyag egyre jobban magával ragadott. A fordulópont 2000-ben volt. Alma Materem – mai nevén a Debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Rajz-Vizuális Nevelési Tanszéke: vezetője Tamus István – kiállításra való felkérése jelentette, ahol, mint volt hallgató bemutathattam szobraimat.
2007-ben felvételt nyertem a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, a szobrász szekcióba. Az elmúlt években több önálló kiállításom volt Magyarországon (így Sopronban, Nagykanizsán, Letenyén, Hévízen, Debrecenben, Békéscsabán és Budapesten, több helyszínen is), valamint összesen öt alkalommal vehettem részt a szentendrei országos kortárs képzőművészeti kiállításokon, biennálékon. (2009, 2012, 2014, 2015, 2017) Meghívtak, illetve részvételi lehetőséget nyertem magyarországi és külföldi alkotótáborokba – többek között Japánba, (Inami - 2003), Horvátországba (Marija Bistryca - 2006), Lengyelországba (Jablon - 2007, 2008, 2009), Észtországba (Valga és Jarvakandi - 2008), Dániába (Ringkoebing 2011-től 2021-ig minden évben), Finnországba (Kakslautannen -2013), Ukrajnába (Berekszentmiklós – 2017, 2021). Alkotásaim közül néhány köztéri szoborként azokon a településeken található, ahol művésztáborban voltam, másrészt intézmények, gyűjtemények és magánszemélyek tulajdonában vannak. Például a japán Inami város házasságkötő termében, Debrecenben a Megyei Könyvtár udvarán, a lengyelországi Jablon közparkjában, Konyáron a Fő téren, a dániai Ringkoebingben és Koppenhága mellett, a finnországi Kakslauttannenben, valamint a Körmendy-Csák Gyűjteményben.
