msql query(SET NAMES 'UTF8'); Kiállító művészek
Untitled Document
Artézi Galéria
Független művészek társulása,támogatást nem kér és nem kap. Ez a szabadság ára.
Artézi Galéria
Független művészek társulása,
támogatást nem kér és nem kap. Ez a szabadság ára.
Untitled Document menu-side
× Home Kapcsolat Kiállítások Írások Gyűjtőknek Katalógusok
Művészek
Kovács Johanna festőművész
al
1951-ben született grafikusművész diplomát szerzett 1976-ban Bukarestben, a N. Grigorescu Képzőművészeti Egyetemen, mesterei: V. Kazár és I. State. 1977-ben házasodozz, Magyarországra költözött. 1979-ben könyvtervező művészi posztgraduális diplomát szerzett az Iparművészeti Főiskolán, mesterei: Haimann György és Kass János. Alkalmazott grafikusként dolgozott. Művésztanárként több tehetséges fiatalt fedezett fel és indított grafikus, festő és alkalmazptt művészi pályára. Boldog családi életet él vegyészmérnök férjével, Gyermekük Dániel Dávid, építész- és informatikus művész, felesége Judit Fehér és két gyönyörő tehetséges unoka teszi a harmóniát még kedvesebbé.
Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Grafikus Művészek Szövettségének, Maoe, Pöchlarni, Érdi és Töreki Művésztelepeknek, Fontosabb díjai: Derkovics Ösztöndíj 1979-1982; Salzburg város díja 1990; Illusztráció nívódíj, Bukarest,1997; Scheiber Sándor díj, 2008; Érd Megyei Jogú város művészeti díja, 2015.
1972. óta állít ki, egyéni, csoportos, hazai és nemzetközi eseményeken. Műveit köz-és magángyűjtemények őrzik. Göntz Árpád a Washingtoni Holocaust Múzeum, megnyitó ajándékának Johanna munkáját adta át. A Nemzeti Galéria, Ferenczi Múzeum, Modern Magyar Képtár, Petőfi Irodalmi Múzeum, Ciechanoviecz Múzeum, Suhl megyei Múzeum Schwedt, Autonom Kultur Zenter Weimar, stb. őrzik munkáit. Nyomtatásban illusztrációi és fedőlap grafikái jelentek meg.
Grafikáin az ember társas kapcsolatai íródnak tussal, tollal, ecsettel. A groteszk látásmóddal megfogalmazott alakjai nem képesek lépést tartani a gyorsuló világgal. Átüt vázszerű, torzóként megformált alakjain a kilátástalanságot, kirekesztettséget, előítéletet sugalló gondolatiság. Spontán hatású kompozícióin a kék, zöld foltokat átfirkáló szálkás rajzolási mód a 20. század boszorkányüldözéseire utal, boszorkányok nélkül írt történelmünkben. Drámai megfogalmazásaiban a valóra nem vált vágyak épp úgy jelen vannak, mint a lelkek feletti uralmukat gyakorlók a társadalmak hierarchikus rendszereiben (Büki A.). Évtizedek óta folyamatosan egyetlen történetet rajzol, mesél rajzról rajzra, bármivel, ami a keze ügyébe esik. Mesél saját és családi történetekről és történelemről. Vidám és szomorú, személyes és közösségi élményekről, de elsősorban a képekről mesél, melyek folyamatosan kerülnek ki a keze alól (László Bandy). Művészetének alapmotívuma, grafikáinak és festményeinek hőse régóta
az emberi test. Ám az ő felfogásában és ábrázolásában a test mindig
valami más, egyszerre szürreális,
egyszerre expresszív alakokról, a testek itt levedlik magukról a köznapi
hasonlóság bőrét, hol középkori lovagokra, csillagközi szörny-utazókra,
ősvilági rémlényekre emlékeztetnek bennünket (Takács F.). Az alakok szakrális kötöttésége (Szakolczay L.), a kompozíciók térbeli erejének pszichológiája evidensen diktálja, hogy “pályafutása paradox mozgás, folytonos egyenes vonalú haladás, a régitől az újig, a megcsinálttól a megcsinálandóig, a megoldottól a megoldandóig, s így, egyre tovább. Másrészt, folytonos helyben járás, vissza-visszalépés az újból a régibe, pontosabban fogalmazva: az újban a régihez, a megcsinált újra megcsinálása, visszapillantás az éppen megoldandóból a már megoldottra. Azaz folytonos tovább- és visszalépés: a művész, körbe-körbe jár, mindig ugyanoda jut vissza, de mégis egyre magasabbra emelkedik közben.”
Méltatások jelentek meg napi, heti lapokban szakmai folyóiratokban, munkásságáról beszámoltak országos és regionális televíziók és rádiók, a Szabad Európa Rádiótól a ZDF riportjáig.
al
     E-mail

1951-ben született grafikusművész diplomát szerzett 1976-ban Bukarestben, a N. Grigorescu Képzőművészeti Egyetemen, mesterei: V. Kazár és I. State. 1977-ben házasodozz, Magyarországra költözött. 1979-ben könyvtervező művészi posztgraduális diplomát szerzett az Iparművészeti Főiskolán, mesterei: Haimann György és Kass János. Alkalmazott grafikusként dolgozott. Művésztanárként több tehetséges fiatalt fedezett fel és indított grafikus, festő és alkalmazptt művészi pályára. Boldog családi életet él vegyészmérnök férjével, Gyermekük Dániel Dávid, építész- és informatikus művész, felesége Judit Fehér és két gyönyörő tehetséges unoka teszi a harmóniát még kedvesebbé.
Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Grafikus Művészek Szövettségének, Maoe, Pöchlarni, Érdi és Töreki Művésztelepeknek, Fontosabb díjai: Derkovics Ösztöndíj 1979-1982; Salzburg város díja 1990; Illusztráció nívódíj, Bukarest,1997; Scheiber Sándor díj, 2008; Érd Megyei Jogú város művészeti díja, 2015.
1972. óta állít ki, egyéni, csoportos, hazai és nemzetközi eseményeken. Műveit köz-és magángyűjtemények őrzik. Göntz Árpád a Washingtoni Holocaust Múzeum, megnyitó ajándékának Johanna munkáját adta át. A Nemzeti Galéria, Ferenczi Múzeum, Modern Magyar Képtár, Petőfi Irodalmi Múzeum, Ciechanoviecz Múzeum, Suhl megyei Múzeum Schwedt, Autonom Kultur Zenter Weimar, stb. őrzik munkáit. Nyomtatásban illusztrációi és fedőlap grafikái jelentek meg.
Grafikáin az ember társas kapcsolatai íródnak tussal, tollal, ecsettel. A groteszk látásmóddal megfogalmazott alakjai nem képesek lépést tartani a gyorsuló világgal. Átüt vázszerű, torzóként megformált alakjain a kilátástalanságot, kirekesztettséget, előítéletet sugalló gondolatiság. Spontán hatású kompozícióin a kék, zöld foltokat átfirkáló szálkás rajzolási mód a 20. század boszorkányüldözéseire utal, boszorkányok nélkül írt történelmünkben. Drámai megfogalmazásaiban a valóra nem vált vágyak épp úgy jelen vannak, mint a lelkek feletti uralmukat gyakorlók a társadalmak hierarchikus rendszereiben (Büki A.). Évtizedek óta folyamatosan egyetlen történetet rajzol, mesél rajzról rajzra, bármivel, ami a keze ügyébe esik. Mesél saját és családi történetekről és történelemről. Vidám és szomorú, személyes és közösségi élményekről, de elsősorban a képekről mesél, melyek folyamatosan kerülnek ki a keze alól (László Bandy). Művészetének alapmotívuma, grafikáinak és festményeinek hőse régóta
az emberi test. Ám az ő felfogásában és ábrázolásában a test mindig
valami más, egyszerre szürreális,
egyszerre expresszív alakokról, a testek itt levedlik magukról a köznapi
hasonlóság bőrét, hol középkori lovagokra, csillagközi szörny-utazókra,
ősvilági rémlényekre emlékeztetnek bennünket (Takács F.). Az alakok szakrális kötöttésége (Szakolczay L.), a kompozíciók térbeli erejének pszichológiája evidensen diktálja, hogy “pályafutása paradox mozgás, folytonos egyenes vonalú haladás, a régitől az újig, a megcsinálttól a megcsinálandóig, a megoldottól a megoldandóig, s így, egyre tovább. Másrészt, folytonos helyben járás, vissza-visszalépés az újból a régibe, pontosabban fogalmazva: az újban a régihez, a megcsinált újra megcsinálása, visszapillantás az éppen megoldandóból a már megoldottra. Azaz folytonos tovább- és visszalépés: a művész, körbe-körbe jár, mindig ugyanoda jut vissza, de mégis egyre magasabbra emelkedik közben.”
Méltatások jelentek meg napi, heti lapokban szakmai folyóiratokban, munkásságáról beszámoltak országos és regionális televíziók és rádiók, a Szabad Európa Rádiótól a ZDF riportjáig.
Untitled Document
Artézi Galéria Copyright © Artézi Galéria Webdesign © Németh Géza az Artézi Galéria művészeti vezetője