Kiss László, Bodajk, 1967. Néhány kényszerű kitérövel nehezítve jutottam el az alkalmazott fotográfia műveléséhez. Lassan harminc éve szolgáltatok képet, néha mozgóképet leginkább megrendelésre. A napi gyártás mellett ma leginkább az újabban analógnak nevezett fotográfia izgat és ez a műfaj termel örömöt és néhány kedves képet is a számomra. ‚67-es sületésem okán a végigjártam a do-it-yourself photographer utat és kényszerűségböl képben vagyok az aktuális technikákkal és módszerekkel is. Jelenleg a műtárgyfotográfiától, az akton át a sportfotóig mindent kell készítenem digitális és nyomtatott felületekre egyaránt. Ez az ellenörzött sokrétűség, az átadott képi információ gyorsasága kiérlelt bennem egyfajta nosztalgikus, zömmel eüst-halogenidek felhasználására épülö védekezési reakciót. Jól exponált filmet, odafigyelést, redukciót kívánok a mellétermelés zónában létrehozni, mégpedig úgy, hogy a napi mikró környezetünkben keresem a kunsztot, a látott elemek megfelelö fotográfiai pillanatának megfogásával. Jelenleg ebben a „második vonalban†próbálom a professzionális fotográfiai módszereket a 60-70-es évek képi alázatával ötvözni és a mostanában divatos retró-romantikát a hibrid fotográfiának nevezett technikával eltüntetni. A Fehérvár Médiacentrum fotósaként dolgozom. 2019-ben Penna Regia, majd megyei Príma különdíjat vehettem át. A napi megjelenések mellett az utóbbi években a Fehérvár szobrai, a Kincses Székesfehérvár és az M.Tóth István album az én munkámra épült. A Fehérvári Művészek Társaságának rendszeres kiállítója vagyok. Egyéni tárlatokat ritkán tudok létrehozni, a fotópályázatok nem vonzanak. 2016-ban a Kortárs Művészeti Fesztiválon „A mi utcánkban†címmel és 2019-ben az „utczakép†kültéri galériában mutattam be kizárólag fekete-fehér, kisfilmre késült anyagokat.
Kiss László, Bodajk, 1967. Néhány kényszerű kitérövel nehezítve jutottam el az alkalmazott fotográfia műveléséhez. Lassan harminc éve szolgáltatok képet, néha mozgóképet leginkább megrendelésre. A napi gyártás mellett ma leginkább az újabban analógnak nevezett fotográfia izgat és ez a műfaj termel örömöt és néhány kedves képet is a számomra. ‚67-es sületésem okán a végigjártam a do-it-yourself photographer utat és kényszerűségböl képben vagyok az aktuális technikákkal és módszerekkel is. Jelenleg a műtárgyfotográfiától, az akton át a sportfotóig mindent kell készítenem digitális és nyomtatott felületekre egyaránt. Ez az ellenörzött sokrétűség, az átadott képi információ gyorsasága kiérlelt bennem egyfajta nosztalgikus, zömmel eüst-halogenidek felhasználására épülö védekezési reakciót. Jól exponált filmet, odafigyelést, redukciót kívánok a mellétermelés zónában létrehozni, mégpedig úgy, hogy a napi mikró környezetünkben keresem a kunsztot, a látott elemek megfelelö fotográfiai pillanatának megfogásával. Jelenleg ebben a „második vonalban†próbálom a professzionális fotográfiai módszereket a 60-70-es évek képi alázatával ötvözni és a mostanában divatos retró-romantikát a hibrid fotográfiának nevezett technikával eltüntetni. A Fehérvár Médiacentrum fotósaként dolgozom. 2019-ben Penna Regia, majd megyei Príma különdíjat vehettem át. A napi megjelenések mellett az utóbbi években a Fehérvár szobrai, a Kincses Székesfehérvár és az M.Tóth István album az én munkámra épült. A Fehérvári Művészek Társaságának rendszeres kiállítója vagyok. Egyéni tárlatokat ritkán tudok létrehozni, a fotópályázatok nem vonzanak. 2016-ban a Kortárs Művészeti Fesztiválon „A mi utcánkban†címmel és 2019-ben az „utczakép†kültéri galériában mutattam be kizárólag fekete-fehér, kisfilmre késült anyagokat.
