Mesterei: Podolini-Volkmann Artúr, Szönyi István. 1928-1933 között Podolini-Volkmann Artúr, majd Szönyi István magániskolában folytatott tanulmányokat. A Szocialista Képzöművészek Csoportja, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja volt. 1921-töl Budapesten élt. Erdélyben, Olaszországban, Dániában járt tanulmányúton. Művészetére a látvány elemeinek sűrítéséböl adódó, a látványt átformáló, a látvány mélyén rejlö összefüggéseket hangsúlyozó ábrázolás volt jellemzö. Kompozíciói kiegyensúlyozottak, zártak. Az 1930-as évek végétöl nonfiguratív képeket festett a weimari Bauhausból hazatért Kállai Ernö és Pap Gyula hatására. A 40-es években figurális és absztrakt-figurális műveket alkotott, könyveket illusztrált. Késöbb természeti tanulmányokat készített, melyek hatása a 60-as években alkotott absztrakt művekben érezhetö. A 60-as évek végétöl tiszta szín- és formaviszonyok ábrázolására törekedett. A látványt organikus formák idézik fel. Képein szigorú képépítkezés ötvözödik a komponálás zeneiségével. A formák, színek, tónusok ellentétei dinamikus egyensúlyt teremtenek képein. A 80-as évek elejétöl spontán, gesztusokon alapuló, kalligrafikus, egy-két pasztellszín finom tónusátmenetével festett műveket alkotott. Majd az egy-két színre épülö kompozíciók után színvilága kiteljesedett. A finom átmenetekkel festett, gomolygó, lebegö nonfiguratív formák plasztikusabbá váltak művein. Új irányba fordult 1992 táján, kisméretű papír-rajzokkal megkísérelte kiemelni a kor dizájn világából ugyanazt a rendet, vagyis a formák, színek, tónusok megbomló és mindig helyreálló egyensúlyát. A kísérlet nem zárult le, elhunyt 1994 - ben, Békásmegyeren.
Mesterei: Podolini-Volkmann Artúr, Szönyi István. 1928-1933 között Podolini-Volkmann Artúr, majd Szönyi István magániskolában folytatott tanulmányokat. A Szocialista Képzöművészek Csoportja, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja volt. 1921-töl Budapesten élt. Erdélyben, Olaszországban, Dániában járt tanulmányúton. Művészetére a látvány elemeinek sűrítéséböl adódó, a látványt átformáló, a látvány mélyén rejlö összefüggéseket hangsúlyozó ábrázolás volt jellemzö. Kompozíciói kiegyensúlyozottak, zártak. Az 1930-as évek végétöl nonfiguratív képeket festett a weimari Bauhausból hazatért Kállai Ernö és Pap Gyula hatására. A 40-es években figurális és absztrakt-figurális műveket alkotott, könyveket illusztrált. Késöbb természeti tanulmányokat készített, melyek hatása a 60-as években alkotott absztrakt művekben érezhetö. A 60-as évek végétöl tiszta szín- és formaviszonyok ábrázolására törekedett. A látványt organikus formák idézik fel. Képein szigorú képépítkezés ötvözödik a komponálás zeneiségével. A formák, színek, tónusok ellentétei dinamikus egyensúlyt teremtenek képein. A 80-as évek elejétöl spontán, gesztusokon alapuló, kalligrafikus, egy-két pasztellszín finom tónusátmenetével festett műveket alkotott. Majd az egy-két színre épülö kompozíciók után színvilága kiteljesedett. A finom átmenetekkel festett, gomolygó, lebegö nonfiguratív formák plasztikusabbá váltak művein. Új irányba fordult 1992 táján, kisméretű papír-rajzokkal megkísérelte kiemelni a kor dizájn világából ugyanazt a rendet, vagyis a formák, színek, tónusok megbomló és mindig helyreálló egyensúlyát. A kísérlet nem zárult le, elhunyt 1994 - ben, Békásmegyeren.