Minden a Tópartiban kezdődött. Mármint a kerámia. Diploma az Iparművészeti Egyetemen 2003-ban, porcelán szakirányon. Ekkor már biztos volt, hogy ez a csodaszép hisztis anyag a kedvenc. A képzőművészet később jött, eleinte még használati tárgyak készültek inkább. Aztán szerelem a rácsokkal, „lettem volna építész…” Fúrótornyok, épületek, majd állatok. Hét év tanítás a MOME Szilikát tanszékén 2010-ig, majd pár év gyári tervezői munka, 2015-től a szakma tanítása a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnáziumban, mellé plasztika tanítás a METU-n. És közben elhatalmasodott a képzőművészet a munkákban, egyre több plasztika, majd az installációk. Ma már mindkettő szerelem, a használati tárgyak is, ha lehet, akkor azért kézműves, egyedi jelleggel, s a kiállítási darabok is. 2019-ben Blanc de Chine International Ceramic Art Award első díj a Csipke című közel két méteres installációval. Azóta pedig az egyre újabb ötletek, új munkák készítésének vágya. Szeretem a porcelánt…
Minden a Tópartiban kezdődött. Mármint a kerámia. Diploma az Iparművészeti Egyetemen 2003-ban, porcelán szakirányon. Ekkor már biztos volt, hogy ez a csodaszép hisztis anyag a kedvenc. A képzőművészet később jött, eleinte még használati tárgyak készültek inkább. Aztán szerelem a rácsokkal, „lettem volna építész…” Fúrótornyok, épületek, majd állatok. Hét év tanítás a MOME Szilikát tanszékén 2010-ig, majd pár év gyári tervezői munka, 2015-től a szakma tanítása a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnáziumban, mellé plasztika tanítás a METU-n. És közben elhatalmasodott a képzőművészet a munkákban, egyre több plasztika, majd az installációk. Ma már mindkettő szerelem, a használati tárgyak is, ha lehet, akkor azért kézműves, egyedi jelleggel, s a kiállítási darabok is. 2019-ben Blanc de Chine International Ceramic Art Award első díj a Csipke című közel két méteres installációval. Azóta pedig az egyre újabb ötletek, új munkák készítésének vágya. Szeretem a porcelánt…
A Sátán kutyája 2018. papírporcelán, 80 x 94 x 4 cm
