„A világról és benne az emberröl való gondolkodásom egyik kiindulópontja a modernitás, amely számomra az emberi szellemnek társadalomformáló, kultúra -és környezetalakító, jobbító, tudatos, öntudatos erejét jelenti. Másik fontos alappont a posztmodern, mely mindennek lehetetlenségét, hiábavalóságát állítja és a személyességben, különösben, magánmitológiákban keres és talál új fogódzókat. Talán ez a kettösség él szimbiózisban munkáimban és a néha sürrealisztikus elemekkel kevert egyszerre geometrikus és organikus lírai absztrakt formanyelv az, amelyben az alkotói gondolatok egyfajta sajátos egységbe olvadnak.â€
„Az eredmény egy élö, lélegzö közeg, súlyos és leheletfinom színrétegekkel, lazúrokkal, a világos árnyalatok mögött füstölgö sötétebb festékszínekkel, egymással küzdö vagy párbeszédbe elegyedö színek konfrontációival. Létrejön egy, a hajló, görbülö térformákhoz illeszkedö, azok furcsa, bakugrásszerű zökkenöire rímelö, hol a föld televényét, hol az ég kékjét, a fű zöldjét megidézö színvilág. S ha némelyeknek nem elég a pöttyözött-pontozott vagy vonalka esövel megdolgozott felület, néhol a szalmává száradt füvek kötegei is sietnek figyelmeztetni itthon vagyunk Keresztesen, Fehérváron a Dunántúlon, itthon az áldott és átkozott K-Európánkban.†/Pataki Gábor/
„A világról és benne az emberröl való gondolkodásom egyik kiindulópontja a modernitás, amely számomra az emberi szellemnek társadalomformáló, kultúra -és környezetalakító, jobbító, tudatos, öntudatos erejét jelenti. Másik fontos alappont a posztmodern, mely mindennek lehetetlenségét, hiábavalóságát állítja és a személyességben, különösben, magánmitológiákban keres és talál új fogódzókat. Talán ez a kettösség él szimbiózisban munkáimban és a néha sürrealisztikus elemekkel kevert egyszerre geometrikus és organikus lírai absztrakt formanyelv az, amelyben az alkotói gondolatok egyfajta sajátos egységbe olvadnak.â€
„Az eredmény egy élö, lélegzö közeg, súlyos és leheletfinom színrétegekkel, lazúrokkal, a világos árnyalatok mögött füstölgö sötétebb festékszínekkel, egymással küzdö vagy párbeszédbe elegyedö színek konfrontációival. Létrejön egy, a hajló, görbülö térformákhoz illeszkedö, azok furcsa, bakugrásszerű zökkenöire rímelö, hol a föld televényét, hol az ég kékjét, a fű zöldjét megidézö színvilág. S ha némelyeknek nem elég a pöttyözött-pontozott vagy vonalka esövel megdolgozott felület, néhol a szalmává száradt füvek kötegei is sietnek figyelmeztetni itthon vagyunk Keresztesen, Fehérváron a Dunántúlon, itthon az áldott és átkozott K-Európánkban.†/Pataki Gábor/
