msql query(SET NAMES 'UTF8'); Kiállító művészek
Untitled Document
Artézi Galéria
Független művészek társulása,támogatást nem kér és nem kap. Ez a szabadság ára.
Artézi Galéria
Független művészek társulása,
támogatást nem kér és nem kap. Ez a szabadság ára.
Untitled Document menu-side
× Home Kapcsolat Kiállítások Írások Gyűjtőknek Katalógusok
Művészek
Turcsán Miklós festőművész
al
1944 szeptember huszonnegyedikén születtem Szil községben,
Szombathelytől 60 km-re.
Apai nagyszüleimet a felvidékről űzték el szülőföldjükről a trianoni döntést követően. Génjeimben hordozom apai nagyanyám habán vérvonalát. A habánok köztudottan tehetséges keramikusok és kézművesek voltak. Anyai részről nagyapám rendelkezett Isten áldotta tehetséggel. Portrékat, tájképeket festett kedvtelésből, mert sajnos anyagi helyzetük nem engedte, hogy az Akadémián folytathasson tanulmányokat. Ennyit a genetikailag rám örökített festészet irányába való indulásomról.
Legkorábbi emlékeimet felidézve, még nem jártam iskolába, amikor kedvelt játékaim közé tartozott, hogy színes üvegcserepeket gyűjtögettem, és ezeken keresztül órákon át a színeket váltogatva nézegettem a varázslat által megváltozott világot.
1963-ban érettségiztem budapesti Képzőművészeti Gimnázium Török Pál utcai épületében.
1965-69-ig A Képzőművészeti Főiskola festő szakán Fónyi Géza irányításával gyarapítottam festő mesterségbeli tudásomat. Szerencsére még Barcsay Jenő anatómiai leckéit is hallgathattam. Szeretettel és tisztelettel emlékszem rá oly sok év eltelte után is.
A XX. század gyermeke vagyok. A naptár szerint már a XXI. század éveit számoljuk, én mégis magammal hurcolom a számomra még lezáratlan, megoldatlan múlt századi problémákat, feleletre váró kérdésfeltevéseket.
Pályakezdő éveimben megbélyegző jelzőnek számított, ha valaki, mint én is a „kísérletező” kiszámíthatatlanok gyanújába keveredett, a másként gondolkodás és az útkeresés bűnébe esett. A járatlan utakra tévedt kereső, kísérletező szellemi magatartás bűn volt a hatalóm képviselőinek szemében.
Mostanra örülök, hogy még mindig pályakezdőnek érezhetem magam, és az önmagamra találás buktatókkal teli útját járom alkotó mindennapjaimban. Az az érzés éltet, hogy képes vagyok még napról napra megújulni, nem esek a szellemi bezárkózás csapdájába, talán sikerül elkerülnöm az önismétlés megbocsáthatatlan bűnét.
A születő művek esztétikai örömszerzés mellett értelmező, vigasztaló szerepet is kell hogy betöltsenek. Egyfajta küldetés a művész feladatának beteljesítése: örülök hogy részese lehetek képeim révén az álmok megvalósulásának.
Tapasztalatból azt is tudom hogy a lélek megőrzi gyermeki frissességét, csak a test állapota jelzi a múló éveket. Abban reménykedem, hogy végül bölcsebbé válok, és ezzel arányosan képeimen is tükröződik majd a leegyszerűsödött, csak általam megvalósításra váró festői igazság kifejeződése, melyre életemet áldoztam.
al
    

1944 szeptember huszonnegyedikén születtem Szil községben,
Szombathelytől 60 km-re.
Apai nagyszüleimet a felvidékről űzték el szülőföldjükről a trianoni döntést követően. Génjeimben hordozom apai nagyanyám habán vérvonalát. A habánok köztudottan tehetséges keramikusok és kézművesek voltak. Anyai részről nagyapám rendelkezett Isten áldotta tehetséggel. Portrékat, tájképeket festett kedvtelésből, mert sajnos anyagi helyzetük nem engedte, hogy az Akadémián folytathasson tanulmányokat. Ennyit a genetikailag rám örökített festészet irányába való indulásomról.
Legkorábbi emlékeimet felidézve, még nem jártam iskolába, amikor kedvelt játékaim közé tartozott, hogy színes üvegcserepeket gyűjtögettem, és ezeken keresztül órákon át a színeket váltogatva nézegettem a varázslat által megváltozott világot.
1963-ban érettségiztem budapesti Képzőművészeti Gimnázium Török Pál utcai épületében.
1965-69-ig A Képzőművészeti Főiskola festő szakán Fónyi Géza irányításával gyarapítottam festő mesterségbeli tudásomat. Szerencsére még Barcsay Jenő anatómiai leckéit is hallgathattam. Szeretettel és tisztelettel emlékszem rá oly sok év eltelte után is.
A XX. század gyermeke vagyok. A naptár szerint már a XXI. század éveit számoljuk, én mégis magammal hurcolom a számomra még lezáratlan, megoldatlan múlt századi problémákat, feleletre váró kérdésfeltevéseket.
Pályakezdő éveimben megbélyegző jelzőnek számított, ha valaki, mint én is a „kísérletező” kiszámíthatatlanok gyanújába keveredett, a másként gondolkodás és az útkeresés bűnébe esett. A járatlan utakra tévedt kereső, kísérletező szellemi magatartás bűn volt a hatalóm képviselőinek szemében.
Mostanra örülök, hogy még mindig pályakezdőnek érezhetem magam, és az önmagamra találás buktatókkal teli útját járom alkotó mindennapjaimban. Az az érzés éltet, hogy képes vagyok még napról napra megújulni, nem esek a szellemi bezárkózás csapdájába, talán sikerül elkerülnöm az önismétlés megbocsáthatatlan bűnét.
A születő művek esztétikai örömszerzés mellett értelmező, vigasztaló szerepet is kell hogy betöltsenek. Egyfajta küldetés a művész feladatának beteljesítése: örülök hogy részese lehetek képeim révén az álmok megvalósulásának.
Tapasztalatból azt is tudom hogy a lélek megőrzi gyermeki frissességét, csak a test állapota jelzi a múló éveket. Abban reménykedem, hogy végül bölcsebbé válok, és ezzel arányosan képeimen is tükröződik majd a leegyszerűsödött, csak általam megvalósításra váró festői igazság kifejeződése, melyre életemet áldoztam.
Untitled Document
Artézi Galéria Copyright © Artézi Galéria Webdesign © Németh Géza az Artézi Galéria művészeti vezetője