GENEZIS
Kilenc művész – kilenc genezis értelmezés , 2017. március 18-án
Kiállítási megnyitó
Dr. Cseuz Regina főorvos GENEZIS
Kiállítás, Budapest, Artézi Galéria, 2017
Amikor ilyen gyönyörű felkérést kap az ember, hogy Genezis témakörben nem is egy, hanem kilenc alkotó műve elé mondjon meghallgatásra érdemes gondolatokat, akkor elsőként az az áthallásos vicc jut eszembe, miszerint az illető a képzőművészek szerint remek orvos, az orvosok pedig remélik legalább a képzőművészethez ért valamelyest.
A “Genezis” gondolatvilágban a szakmám és a képzőművészeti érdeklődésem viszont szerencsésen kapcsolódik, és ez nem először van így.
Orvosi gyakorlatomban napi kérdés a patho-genezis keresése, azaz megtudni a torzult biológiai folyamat lényegét, a betegség eredetét gyökerét. Két lényeges praktikus elemmel találkozunk , amelyek egyben filozofikus tényezők is. A genesis nem lehet stacioner, állandó, vagy befejezett. Ami egyszer keletkezett, létrejött az folyamatosan változik, a létrejött rendszer meg is hibásodik patológia lép a genezisbe. Ha elfogadjuk ezt a két tényt, hogy nem egyszer és mindenkorra (például hat nap alatt,) alakult ki a létezés, annak összes feltételével együtt, akkor el kell fogadnunk a folyamatos változást is, amelynek vége a megsemmisülés, emberi fogalmak szerint a halál.
Az emberben, mint biológiai lényben állandó változások zajlanak a szemünk előtt, a gyermek növekedik, a felnőttből öreg lesz. Az élet során többszörös sejtcserén esünk át. Nem is olyan régen értette meg az orvostudomány az apoptosis – a természetes sejthalál – fogalmát. Az egészségünk, a kellemes létezésünk a folyamatos változások egyensúlyától, “homeo-stasis”-aitól függ. Az egyensúly a biológiai egységünkön belül is, és a környezetünk és közöttünk is működik. Ha megbomlik – például nem történik meg az emlegetett természetes sejthalál, sejtburjánzás , rosszindulatú daganat alakulhat ki.
Mióta az emberi gondolkosáról vannak történelmi ismereteink örök kérdés volt, amit mai is szinte minden ember feltesz magában , “honnan jöttünk, mivé leszünk”. Mivel az emberi agy és korlátozott érzékszerv rendszere képtelen felfogni a SEMMI a SOHA és a VÉGTELEN fogalmát , így ezekkel a nyitott kérdésekkel mindenkinek meg kell birkóznia. Enyhített a helyzeten az “idő” fogalmának praktikus, emberi bevezetése, mert így a végtelenben lebegés keretbe fogható. Mintegy két-háromszáz éve ismerjük csak a zsidó és a görög teremtéstörténeteken kívüli teremtésmítoszokat. Minden népnek és vallásnak megvan a maga hite, mítosza, képzelete szerinti magyarázata a világ és ezen belül az ember létrejöttére. A képzőművészet máig meghatározóan megtermékenyítő zsidó-keresztény Biblia szerint Isten a MINDENSÉGET a SEMMIBŐL hívta létre puszta SZAVÁVAL, és a saját képére hasonlatosan teremtette az embert.
A Bibliában már megjelenik a szó, írás és tanítás fogalma, amelyek mai tudásunk szerint csak emberi tulajdonságok, az eddig ismert élővilágban.. Az ember hozott létre olyan absztrahált kommunikációs rendszert, mint az írás, amely egyezményes jelek alapján jelenlét nélkül is lehetővé teszi a kommunikációt. Az írás tanításával pedig a sacralitás keretébe foglalva, sok, egyébként megválaszolhatatlan kérdésre nyújtott magyarázatot.
A kiváncsi, modernkori ember ennél viszont tovább akart lépni, az elfogadás helyett a tagadás, keresés, kutatás lépett. A folyamatban kulcsfontosságú a kommunikáció, amelynek forradalmát éljük napjainkban.
Az információ pedig szabadságot nyújt, csábít a kitaposatlan utak felé.
A képzőművész, aki, képes a valóságot a saját gondolati-lelki filterein át, újratervezve anyagi, képi formában elénk tárni és evvel, minket a nézőket is szélesebb dimenzióban befogadóvá tenni – sokat nyújthat a genesis értelmezéshez.
Az értelmezés jó utazásnak tűnik, de a MEGÉRTÉST, mint végállomást nem látom.
Persze mindenki ítélje meg maga, főként a most megnyitott kiállítás tükrében.
Dr. Cseuz Regina
(Artézi Galéria, Budapest, 2017. március 18 – április 13.)