Artézi Galéria
Kháron ladikja , 2017. október 14-én



Kiállítási megnyitó

Dr Cseuz Regina
főorvos és műgyűjtő
Kháron ladikja kiállítás elé
Artézi Galéria, 2017




Tavasszal, ezév márciusában ugyanitt, ugyanezen művészek képei között gondolkodhattunk születésről, keletkezésről a Genezis kiállításon.
Most a rövidülő napokban, tél felé, ugyanannak a kilenc művésznek a viziuális kommunikációjában, Kháron ladikja, az elmúlás, az ismeretlen felé tartó utazás a témánk.
Az alapkérdés ugyanaz, mondhatnánk a két végpont: keletkezés és elmúlás. Megértés helyett pedig a kétségbeesett emberi tudatlanság honnan jöttünk, hová megyünk?
A klasszikus filozófia alapján az egészet, a teljeset kellene megismernünk és abból kibontva a részleteket. Az egzakt tudományok evvel szemben a részletekre fókuszálnak, amiből az egészre vonatkozó következtetéseket törekednek levonni.
Egyik megközelítés sem nyújtott eddig megoldást a megértéshez.
A gondolkodással megáldott, magát büszkén homo sapiensnek nevező ember mindig tudta, hogy egyszercsak bekerül Kháron vizijárművébe, ami az egyáltalán nem biztonságos “ladik” nevet kapta. Sejtelmes utazás vár rá… Már a paradicsomi kiűzetésétől fogva, a kitaposatlan felé vágyó, kiváncsi játékos, a homo ludens/homo curiosus mégis miért retteg ettől az utazástól?
A folytonosság a legtöbb ember szerint jó, értékes.
De miért? Félünk az ismeretlentől, a tapasztalat nélküli változást képtelenek vagyunk felfogni, és ezért rettegünk tőle, miközben vágyunk is rá?
Kháron ladikjának útja egyirányú, az alvilágból, pokolból nincs visszaút. A létet, pedig, eddigi korlátainknál fogva csak itt, ezen a Földön, ebben a Naprendszerben tudjuk elképzelni. Ám néhány ókori hősnek mégis sikerült. Aeneis, Thészeusz, Héraklész, Orpheusz mégis rábírta Kharónt, hogy az ismeretlenben tett kalandozásuk után visszavezesse őket a földi szférába, abba a dologi létbe, amely gondolatilag is, a folytonosság vágyának beteljesülése.
(Érzésem szerint ma is akadnak, akik remélik egy kis korrumpálással Khárontól is lehet retúr jegyet venni.)
Kérdés, a jövő homo curiosusa a molekuláris biológia, űrutazások és mesterséges intelligencia kialakulásának világában milyen Kháron ladikot képzel el?
Ember által létrehozott, de az emberi képességek fölé kerekedett mesterséges intelligencia (AI) egyelőre a részletekben hoz változást.
Az orvoslásban, ami a tanult szakmám, - csak néha ártom magam a vizuális művészetek világába - az AI átalakítja már napjainkban a diagnosztikát, terápiát. A számítógépekbe táplált adatok, olyan összefüggésekhez vezetnek, az emberi gondolkodási és asszociációs képesség sebességénél sokkal gyorsabban, ami gyökeresen megváltoztatja a nagyon közeli jövőben az orvosképzést, a beteg ellátást.
Kiszabadítottuk a szellemet a palackból?
Minden jel szerint igen. A számítógépek képessége a gyors analizisre, lehetővé fogja tenni a személyreszabott gyógyszerelést. A gyógyszergyárak szerepe átalakul. A hagyományos autógyártás már gyerekeink, unokáink életében el fog tűnni. A felgyorsulást követően van elméleti lehetőség arra, hogy az ember sokkal tovább éljen, hogy az energaforrásokról alkotott eddigi gondolkodásunk teljesen átváltozzék.
Nemrég tudtuk meg, hogy a Saturnus holdján megvannak a földi léthez hasonló biológiai folymatok feltételei.
Lehet, hogy mi, akik itt állunk az emberiség valamilyen őskorához fogunk tartozni azon a beláthatatlan horizonton, ami felé fejlődik (?)vagy degenerálódik (?)az emberiség és az emberi kapcsolatrendszer, a társadalmak maguk.
Küzdünk az országhatárokért, kerítésekkel, fegyverekkel, de jelent e maga az ország, nemzet még valami szükséges identitást, izolációt, amikor a népvándorlások törvényszerűségei és a mesterséges intelligencia (vagy épp a gazdaságban régóta működő multinacionalizmus) egy más struktúra felé repíti az emberiséget?
Most nem tudjuk elképzelni, hogy a beteg ágya mellett ne egy hús-vér-lélek orvos álljon, hogy a képeket ne festők fessék és a zenét csak gépek szerezzék, stb.
Ahogyan ezeket az aktusokat nem tudjuk elképzelni, így azt sem tudhatjuk, hogy az utánunk következő nemzedékek a halált, Kháront ugyanolyan rettegett, kényszerű változásnak fogják érezni, mint, amit mi, a most itt állók érzünk, vagy elfogadható utazásként kezelik.
Megtiszteltetés, hogy a gondolataimat megoszthattam a témában Önökkel. Igazságos az lenne, ha most mindenki elmondhatná a magáét, de nézzük meg legalább annak a kilenc művésznek a véleményét Kháron ladikjáról, akik ezt a mai kiállítást létrehozták.
S ne féljünk a jövőtől inkább éljük meg…

Cseuz Regina

(Artézi Galéria, Budapest, 2017. október 14 – november 9.)