„ A valóság nem más, mint az, ami megmarad, ha lehántjuk a nap héját, és a sövényre hajítjuk.. amit ránk hagy a múlt, a szerelmeink és gyűlöleteink. „ ( Virginia Woolf)
A valóság tehát a mindenen áthatoló, mindent hagymahéjként lehántó művészet által bemutatott Igazság. Olyan esszencia, melynek kifejtésére vágyakozik az alkotó, aki nem bízhat másban, csak saját kegyetlenségében, kíméletlenségében és következetességében.
Faragó Ágnes is így szemléli a valóságot, így próbál esszenciálisan közelíteni a látvány után fennmaradó látványhoz. Vaskosan felrakott absztrakt és fél-absztrakt képein hol mélybe merül (Kút sorozat), hol egyfajta derűs őszinteséggel szemlélődik, mint a Városlakó sétái sorozatánál, majd a történelem kútjába merülve ad leckét nekünk közös múltunk tragédiáiból (Beszéld el)
A nem-történet képek történeteit egy színekben bujdosó festő meséli, aki talán el is menekül, vagy arra vágyva alkotja meg a képet, csak és pusztán a színek segítségével. Színekben bujdosik. Vonalat nemigen látunk festményein (talán csak a Zárt térben című munkán a gyufaszálak, vagy a Templomkocka girbegurba alaprajza mondható vonalnak.) Faragó a színek bűvöletében, és az anyag bűvöletében alkot. Néha érzéki kevéssel teszi oda színfoltjait (Oszlopok) máskor brutális faktúrákkal jelenít meg (Kút. 4, A káosz embere, Sötét vízen). „ „Azt akarom, hogy a festék úgy működjön, mint a hús”- mondta Lucien Freud. Faragó a festék anyagában a követ, a sziklát, a rögöt véli felfedezni és teszi érzékelhetővé a képein.
Milyen festő tehát Faragó Ágnes? Absztrakt? Non-figuratív? Konstruktivista?. Tulajdonképpen mindegyik. És tulajdonképpen mindegy is. Festő, aki következetesen, néha ugyan megtorpanva, de halad útján, melyet a sajáténak érez. Nem kívánja magát definiálni stílusirányzatok által, nem gondolkodik művészettörténeti elhelyezhetőségben.. Feladatát különböző képsorozataiban teljesíti, kijelöl egy témát, s mint Cézanne a Motívum felé ő is halad előre, a megfestés vágyával. Vajon ez a feladat mennyire köti össze az eredeti, a Valóság- Igazság esszenciáját kifejezni akaró művészt a szépséghez való viszonyához? Mert Faragó Ágnes egy magasabb eszme szépségfogalmához- a hiteles, teljes és absztrakt szépséghez vezető úton halad, bízva Mondrian mondásában: „ A valóban modern művész tudatosan érzi a szépségeszmény absztrakcióját. „
Sinkó istván képzőművész, művészeti író 2021. november
(Artézi Galéria, Budapest, 2021. november 27. – március 3.)