EGYEBEK ÉS HAIKUK...gondolarok egy festő emlékére
ANDOR TAMÁS VERSEI
Budapest, Artézi Galéria, 2015. október 12.
Felolvasta a költő Ladányi Imre kiállítás megnyitóján
EGY SZEMENSZEDETT VILÁG
Ásít az inas.
Porlad a festő.
Ki volt, aki ásított?
Apánkat keressük
még a mélyben,
morzsalékos tartalom.
Anyánk rémlik a mesében,
ahogy hallgatom.
A lányom, mintha
csak úgy kinőtt volna,
nem mint a másik,
aki elveszett,
és a fiamból költhet
bálványt egy hiú,
aki rosszul emlékezett.
Ember szemében
összeáll a kép.
A légy száz tükörből rak össze,
hogy összetett szemét
hidegtől kicseppent
könnyben fürössze.
Száz alakban lát a légy.
Százszor tudja,
kell hogy legyek.
és rajtakap, mikor vakon
jegyet veszek, erre az
egyszemen szedett világra.
Andor Tamás