Egymásnak látszólag ellentmondó, igazán izgalmas dolgokat kell összeillesztenünk, itt Ladányi Imre képei között állva.
A huszadik század küszöbén született (pontosabban 1902-ben),
19 éve halt meg, 84 évesen.
Ha ezt nem tudnánk, az itt lévő képeket akár kortárs alkotásoknak is gondolhatnánk!
Kétségtelenül generációkkal járt előttünk.
Kecskeméten született, de Amerikában hozta létre életművét. Mindkét hazájának fia volt és maradt. Egy, a II. világháború alatt szervezett önálló kiállításáról a New York Herald Tribune-ben megjelent elismerő kritikában magyar festőnek jellemzik, jólehet Ő a kiállítás idején éppen amerikai önkéntes katona volt.
10 éve élt, gyógyított (erre mindjárt kitérek) és festett Amerikában, 40 éves volt ekkor.
Gondoljunk bele, a II.világháború előtt találkozhatott volna Berénnyel, Márffyval, vagy akár a Római Iskola tagja lehetett volna, vagy a Gresham köré!
Ladányi ezekkel a kortársaival nem került kapcsolatba.
A II. Világháború után sem hathattak rá például az Európai iskola tagjai, sem Bálint Endre, sem Vajdáék, sem Ország Lili és még sorolhatnánk a többieket.
Saját utakon kellett járnia.
Szegény sorsból vezette magas intellektusa párhuzamosan, két irányba: a tudomány és művészet világába. Ez újabb ellentmondás lehett volna, de fantasztikus harmoniában tartotta mindkét szálat élete végéig. Kisgyermekként folyton rajzolt, -bal kézzel-, átszoktatták jobb kézre, rajzolt, festett tovább (feloldott ellentmondás) kiválóan, –mert az ember az agyával fest.
15 éves volt, amikor anatómiai atlasz került a kezébe, és csábította az orvostudományok felé. Medikusként önfenntartó lett, plakátokat illusztrációkat készített, ebből élt. Időre végezte el a studiumot a Budapesti Egyetemen. Berlinbe jutott a világhírű bőr és nemi gyógyász Ábrahám Buschke professzor mellé (neve még most is legenda a bőrgyógyászatban).
Friss szakorvosként került Amerikába (új nomenklatúra szerint “megélhetési bevándorlóként”), ahol gyorsan növekvő orvosi praxisa, társadalmi elismertsége, és egzisztenciális stabilitása lehetővé tette a festői szabadságot.
Lehet két ilyen hatalmas kihívást egyforma odaadással/intenzitással gyakorolni ? Ladányinál ez soha nem jelentett ellentmondást.
Minden nap festett, reggel korán, hétvégén modelleket, rajzolt, linoleum metszeteket készített, és persze minden nap orvos volt.
1932-es januárban (mégcsak 30 éves) siker a Rockefeller Centerben “The Salon of America” rendezvényen. Ezután folyamatosan meghívást kapott a kortárs Festőművészek csoportos kiállításaira.
1935-ben Emily Francis önálló kiállítást szervez neki, amelyen jelen van Aba Novák Vilmos és a világhírű Giorgio Chiroco, olasz festő.
A New York-I Világkiállítás Amerikai pavilonjába választották az egyik tájképét 1939-ben.
Visszavonhatatlanul részese lett az amerikai képzőművészetnek.
Megengedhette magának, hogy New York avant-garde köreiben mozogjon. Edgar Varese, zeneszerző, Kenneth Patchen költő, Henry Miller író, Touma Bouchard fotós, Tamiris táncos lettek szoros családi barátok, akik hajnalokig egri vörösbor mellett Ladányi Ilona gulyáslevesét ették.
Aztán jött a II.VH, Pearl Harbor, amikor a magyar tudatú Ladányi önkéntesnek jelentkezik az amerikai hadseregbe, orvosi szolgálatra.
A militáris élet nehézségeit folyamatos festéssel, rajzolással oldotta.
1945-ben mindössze, két hétre Magyarországra jött, hogy édesanyját biztonságba helyezze.
1946 január 2.-án kitüntetéssel leszerelt, miután visszaérkezett Amerikába,(a mai napig létezik egy a nevével jezett amerikiai, katonai ösztöndíj).
Az újrakezdés megrázó volt a háború után. Az orvosi teendők is más struktúrába kerültek. Kongresszusok, cikkek, tanítás elvárás volt a praxis mellett. Szűkült, de nem szűnt meg a festéssel tölthető idő!
Connecticuti studiojában ismét új utat talált . A látvány másfajta interpretációba került, a valóságot megtartotta kiinduló pontnak , de nem követte tárgyi valójában, saját “negyedik dimeziójából” alkotott képet, amelyet kitett a vásznaira. Eltávolodott a renessaince perspektivától, nem követte a jellegzetes impresszionista szineket, függetlenedett a modellektől, tájaktól. Az expresszionista hatások, amiket még Berlinben, Bécsben látott megszűntek. A látvány türelmes” tudományos analizisét” választja, saját szavaival:”Scientific Naturalism”-nak jellemzi ezt a periódust.
A gondolkodó ember folyamatosan keresi az azonosságot és ugyanolyan hangsúllyal a különbséget a többiekhez viszonyítva. Emory Ladányi többféle identitású: magyar, amerikai, orvos, festő.
A különbözőséget, a hozzá hasonló identitásuaktól ezek párhuzamossága és a kommunikációban megjelenő szintézise adja.
Fogantatásunk pillanatától bennünk él a kommunikáció micro és macro világunkban egyaránt. Embrió korunktól hírvivő (kommunikáló) fehérjék tartják a kapcsolatot testünk bonyolult sejtrendszerei között.
A születés pillanata markáns kommunikáció: az anya sikolyát a gyermek sírása követi, új élet indult el.
5 ismert érzékeszervünkkel regisztrálunk információkat, de az is kétséges, hogy valóban “csak” a látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés áll rendelkezésre, mint transmitterek az agyunk és a külvilág között? Vagy netán rendelkezünk, meg nem határozott, exactan definiálhatatlan receptorokkal is,? Az így kapott ingerek szintéziséből keletkezik az a belső világ, amit jobb hiján akár léleknek is nevezhetünk. A lélek definiálhatalansága visszavezet az egyénhez, az individumhoz, mert kinek mit jelent ez a fogalom. Amorf, szélsőséges felfogások, magyarázatok léteznek. Magam az emberi agy sajátságos tevékenységének tartom a lélek jelenltését, működését.
A komunikációs készséggel megáldott művész ezt az amorf világot lefordítja a definiált érzékszerveinkre, hangra, képre, szóra, ezek kombinációjára, szinházra, filmre, táncra stb.
Az itt látható képek, döntően a hatvanas években készültek. Nekem, aki Ladányihoz avval a vékony szállal rokonítható, hogy orvos vagyok, ezeknek a képek egy része a mikroszóp alatt látható, sejtekre, matrixra, színekre emlékeztet. Persze nem másolatként, sokkal inkább tudományos és artisztikus játékként. Mindkettő benne volt az alkotóban, amikor leült a vászna elé. A világháború utáni gyors tudományos, technikai fejlődés mindenképpen hatott arra a belső világra, amelyet megoszt velünk Ladányi. A képek címei –amiket a festő adott nekik – a rendszerességgel megjelenő betűk, utalások a fejében/lelkében megszületett világra.
Ladányi Imre kiállítását megnyítni, megtiszteltetés, felelős gondolat- megosztás volt, de a végén azt kell mondanom, - csak egy vagyok az ittlévők közül, kérem mindenki a saját személyiségén át ismerkedjen Emory Ladányival , mert érdemes, mert megérdemil!