NYOLC MŰVÉSZ AZ ARTÉZI GALÉRIÁBAN (2. oldal folytatás)

... Az ugyancsak a múlt század hatvanas-hetvenes évtizedeitől épülő életmű alkotója, Orvos András a tévesen magyar neoavantgárdnak nevezett áramlat – mert az avantgárd az avantgárd mindig, és így nem lehet neo – egyik karakteres, fontos munkásságot kifejtő művésze, akinek piktúrájában központi motívummá emelkedett a virág, illetve az a rózsa, amely egyik itt kiállított képén is megjelenik. A festői redukció, az egy-egy formai elemre szorítkozó, ezáltal egy-egy tartalmi, szimbolikus mondandóra összpontosító alkotói világ nem ritka a modern művészetben: Orvos András egy olyan elemet állított festészetének fókuszába, amely sokértelmű és amelynek dús a mondandója. Mint művészetének egyik méltatója megállapította: „A 2000-es évek kezdetétől képei besötétednek: a spirituális üzeneteket hordozó fekete – háttérbe szorítva a korábban jellemző koloritást – mind uralkodóbbá válik alkotásain. Az oldott, játékos hangvételű virágképek után súlyosabbá válnak a kérdésfelvetések: a festmények trranszcendens erőterekkel telítődnek.”

Gazdag Ágnes az egyedi báj és a csúf, a normális és a furcsa határvonalán kalandozik: mitológiai átiratai – az Európa-elrablása, a Léda és a hattyú jelenete –, valamint a kis állatkákkal övezett figurái bizarr életérzések sűrítményei és az esendőségek iránti részvétet keltő kifejezések egyszerre. Ambivalenciákban játszó, elbizonytalanító, kétségeket élesztő festői látomásai hol a valóságon túlra utalnak, hol a mindennapokhoz kapcsolódnak, hol irritálón, taszítón idegenek, hol mágneses erővel magukhoz vonzanak. És mindezeken túl mesterien, bravúrosan megfestett olajkompozíciók.

Fürjesi Csaba, aki a negyvenes éveit tapossa, a grafikai ágazatok és a táblaképek terén is aktív művész: kisméretű rajzok és nagyméretű vásznak alkotója. Festészetében hol a viszonylagos színtelenségre, hol a koloritra helyezi a hangsúlyt, de mindenkor ragaszkodik a figuratív megjelenítéshez: vásznain esetenként figurák, jelenetek, máskor tájak jelennek meg. Az ezúttal falra került, tartózkodó színvilággal komponált képein kihalt, sötét, rideg tájak sugallják az ember elidegenedettség- és magány-érzetét.

Németh Géza Gyomai festőművész leánya, Németh Dóra az új technika, a digitális nyomatok-hordozta lehetőségeket kiaknázva bontakoztatja ki groteszk, a szürrealizmus által is megérintett fantázia-világát. Műveinek értelmezéséhez bátran segítségül hívhatjuk Szemethy Imre interpretációját: „Németh Dóra barátságos bestiáriumában kószálva érzékelhetjük, hogy lényeinek karakterjellege egyszerre mitikus és racionális, hogy útvesztőőrei … ’kibeszélnek’ az adott jelenetből. E figurák barokk nagyszámúsága mellett feltűnő, hogy a művész mindig megtalálja a szubjektumhoz leginkább illő gondolati hátteret, így éri el őstermészeti kedélyrajzainak egyedi hangulatát.”

Maga Németh Géza Gyomai leleményesen egyesíti egymással a digitális fotótechnikát és a klasszikus festészeti eljárásokat: a vászonra applikált kép eredeti technikai eszközei és kiviteli fázisai a késszé érlelt kompozícióban elmosódnak, finom szintézisbe olvadnak. E munkákon a valóság, a maga részletgazdagságában és finomságaiban megragadott és megidézett valóság motívuma a kép központi eleme, amelyet azonban váratlan, furcsa átalakulás avat új minőséggé. Művei szemlélése közben felismeréseink és megérzéseink bizonytalansággal vegyülnek, rátalálásaink és értelmezési útvesztéseink egymással viaskodnak, miközben a központi kép-motívumok emblematikussá vésődnek emlékezetünkben.
Szemethy Imre, aki pályáját mély értelmű, groteszk hangvételű, mesteri egyedi és sokszorosított grafikai lapok és illusztrációk alkotásával nyitotta meg a múlt század hetvenes éveiben, később a festészet, a video-animáció, a publicisztikai tevékenység felé fordult.
Most egyedi kivitelű tinta-rajzait- vagy festményeit mutatja be, amelyeken egymás mellé sorolt motívumai a fantasztikum és az ún. valóság határvonalán egyensúlyozva – átvéve a Szemethy-esszék stílusfordulatait – az asszociációk gépfegyverropogás-szerű sziporkáit szórják a bámészsága súlya alatt, a képek intenzív hatáshullámzásában önfeledten elaléló műélvezőre.

Ehhez hasonló, kellemes és felismerésekben gazdag műélvezetet kívánva ajánlom figyelmükbe az Artézi Galéria harmadik kiállítását.

Wehner Tibor
(Elhangzott a kiállítás megnyitásán, 2014. január 25-én.)