Ezt a sorozatot magamban absztrakt impresszionistának hívom,
Monet öregkori munkáira gondolva. Az impressziók ugyanis minden reggel
rámköszönnek, ahogy kinézek a kertbe. A természet változásai napszakonként és évszakonként - kicsiben. Ezzel a csodával nem lehet betelni! Maga a lefestés - bár az is tisztelésre méltó - nem elégítene
ki.. A képkészítés során sokkal jobban érdekelnek a képek saját törvényei, a kompozíció, a vonalak, foltok egyensúlya. A színek komplementer harmóniája, vagy a színcsoportok közti fesültség. A lazább és sűrűbb felületek kapcsolatai, a frissen hagyott területek megoldatlan, nem kimondott hatása. Formai utalások, amelyek esetleg kapaszkodót nyújtanak a nézönek.
Ehhez a művelethez hívom segítségül a kert vagy a táj impresszióit, vagy egyszerűen a körülöttem lévö tárgyak inspirációját.
Bízom benne, hogy ezek a képek magától értetödöen természetesnek hatnak. Mindegyik egy kis történet, egy képi novella, amit lehet nézegetni, megfejteni, együtt menni az alkotóval. A személyes kéznyomok, a gesztusok is mind ezt szolgálják. De ehhez sükség van a nézö kiváncsi és barátságos tekintetére is.