EGYEBEK ÉS HAIKUK...gondolarok egy festő emlékére
ANDOR TAMÁS VERSEI
Budapest, Artézi Galéria, 2015. október 12.
Felolvasta a költő Ladányi Imre kiállítás megnyitóján
TÁRLAT
Klasszikus,
vagy kortárs handabanda,
ihlet csodával határos
foltja előtt,
liheg valaki a plüss kanapén.
Elvontra nyitottan
a tág fehérre mered.
Kinyomott tubus,
alattomos jelentése nyomán
sejt, nem is evilági üzenetet.
Ecset, hogyan is lett kezelve?
nyomozza boldog megértéssel,
és tapétázza tátongó
belső terét plakát papírral,
amit a boltban vett.
Még elidőzne a plüssön,
de jön egy öregebb,
akin a hozzáértés kardigánja
alul már feslik,
és baszk sapkája alól a sörény,
a szürke, már kihajlik vállra,
Valaki,
akire a teremőr nem gyanakszik.
Andor Tamás