EGYEBEK ÉS HAIKUK...gondolarok egy festő emlékére
ANDOR TAMÁS VERSEI
Budapest, Artézi Galéria, 2015. október 12.
Felolvasta a költő Ladányi Imre kiállítás megnyitóján
AGYAG BÁNYÁSZ
Látszólag színjózan brigád
kotor a völgyben és a koszban.
Én ülő gumómon maradtam.
Mocskosabb is lettem persze rögtön.
A völgygödörből mászva kijjebb,
aki tökkelütve bálványt domborít,
az ős maszatba hisz belé vizet,
és azt facsarja hátha szomjat olt.
Magán veremnek alján sejtem én,
rég beszáradt, pörkös szutykomat.
Azt darálom drótos vázra fel,
féltőn kacsintva hátha fent marad.
Ha nem csalódom esztelen nagyot,
egy kétszínében tarka dög vagyok,
ki hurcolászom sok kemence közt,
csalóka mázba fojtott tévedésemet.
Andor Tamás