EGYEBEK ÉS HAIKUK...gondolarok egy festő emlékére
ANDOR TAMÁS VERSEI
Budapest, Artézi Galéria, 2015. október 12.
Felolvasta a költő Ladányi Imre kiállítás megnyitóján
BOROTVÁLKOZÓ
Még minden reggel rábólintasz magadra,
és pengéd a habra nem úgy ereszted,
mintha birka torka
volna a tükörben.
Máskülönben sem vagy elégedetlen.
Ráncaid vésett vonala
minden maszkabál ítéletének
megfelelne .
Nézegetnek sokan, akik elférnek melletted
és a saját tükörből kirekesztve
rajtad keresnek
tanulságokat.
Vannak, akik átadnák helyüket a villamoson,
de aztán mégsem,
és van, aki eloson, mikor olvasnád
a verseidet, mert az azért túlzás.
Diadalmenet ez az automata Gilette,
nem mint a régi késes,
véres nyomokkal a pofádon,
látod okkal haladtál a korral.
A bőség gyanús kosarába belemarkolva,
képecskéket festesz.
Meséled nyomorodat és kiröhögnek,
azok, akiket a siker-orientált.
Belátod igazukat, de a nagy, igazi lukat
hátul üdvözölnöd kell,
hiszen tényleg halihó,
hogy megleled naponta a beöntéshez.
Még lesz nehezebb idő,
mikor nem tudsz kakálni, és elővesz
valami érthetetlen riadalom.
Egy transzcendens, vagy ezoterikus.
Saját isten vezet akkor a tükör elé!
Nem habozni, de osztozni tanít
nehezebb sorsokban! Kitalált képeden
kutatva, rámutat undok borostádra.
Andor Tamás